Az orosz történelem korszakai

• Szlávok 862-ig
• Kijevi Rusz (862-1240)
• Arany Horda (1240-1380)
• Moszkvai Nagyfejedelemség (1380-1613)
• Romanov-dinasztia (1613-1917)
• I. Nagy Péter cár (1682-1725)
• Terjeszkedés, reformok kora (1725-1796)
• Dekabrista felkelés és megtorlása (1825-1853)
• Krími háború (1853-1856)
• II. Sándor, jobbágyfelszabadítás, terjeszkedés (1856-1881)
• Mozgalmak kora (1881-1914)
• Első világháború, 1917-es októberi orosz forradalom (1914-1917)
• Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban (1917-1921)
• A Szovjetunió kora (1922-1991)
• Oroszország ma (1991 óta)

A kijevi Rusz és előzményei

A finnugor törzsek letelepedésének térképe a szlávok megérkezése előtt

A keleti szlávok a népvándorlás korában húzódtak északra, az erdőkbe, amelyek biztonságosabbak voltak a nyílt síkságnál. Ott sok évszázadon keresztül, lassan magukba olvasztották a finnugor népek többségét. A mai Oroszország magját a 8. században harcias skandináv kereskedők, a varégok alapították. 862-ben Ruszik (Rurik), a varégok egyik törzsének feje, államot alapított Novgorodban, az új állam neve Rusz (Oroszország) lett. Ez elég erős volt ahhoz, hogy dél felé terjeszkedve a sztyeppe szélére, Kijevbe tegye át székhelyét.

A kijevi Rusz virágkora a 10. és 11. század volt. Felvette az ortodox kereszténységet. Uralkodói szoros családi és politikai kapcsolatban álltak az Árpád-házi királyokkal. A későbbiekben részfejedelemségekre bomlott és a tatárjárás idején, 1240-ben végleg elbukott.

A 11–12. századok nagy változásai a Kijevi Ruszra is gyökeres hatással voltak. A kunok támadása, és a keresztes hadjáratok hatására a mai Ukrajna területéről kétirányú vándorlás indult. Ekkor vált szét a kisorosz és a nagyorosz azaz az ukrán és az orosz nép. A keletre, északkeletre vonuló nagyorosz törzsek fokozatosan elfoglalták az Felső-Volga vidékét, gyarmatosították ezt a finnugor törzsek által lakott térséget. A gyarmatosítás nem erőszakos eszközökkel történt a nagy terület gyenge lakosságmegtartó képességének következtében könnyen találtak az orosz gyarmatosítók a letelepedéshez helyet. ^f [2].

A moszkvai állam

Nem került minden orosz fejedelemség tatár uralom alá. Kijev bukásával egy időben Novgorod képes volt visszaverni a Német Lovagrend támadását, és a tatár uralmat is elkerülte. Mégsem Novgorod lett az újkori orosz állam bölcsője, hanem Moszkva. Pedig Moszkva fejedelme az Arany Horda kánjának vazallusa volt még sokáig. Lassanként mégis képes volt saját uralma alatt egyesíteni az orosz fejedelemségeket.

Elterjedt felfogás szerint a tatár uralom torzította el az orosz fejlődést, akkor tért el az általános európai fejlődési úttól. A korábbi időszakok kezdetleges önkormányzatai megsemmisültek, a személy jogának fogalma értelmezhetetlen volt abban a társadalomban.

Oroszország első cárja (királya) Rettegett Iván volt. Sokat tett az ország katonai erejének növelése érdekében és megkezdte azt a külpolitikát, amely a legújabb korig folyamatosan kimutatható: kijutni a meleg, jégmentes tengerre. Ez a törekvés hajtotta a szibériai terjeszkedést is. Rettegett Iván halála után egy hosszú, zavaros korszak következett. Ekkor foglalták el Moszkvát többször a lengyelek. A lengyel király pedig Báthory István volt akkoriban.

A cári birodalom

Mihály cár 1613-ban megalapította az 1917-ig uralkodó Romanov-dinasztiát, melynek egyik legjelentősebb alakja I. (Nagy) Péter cár volt. 1689-től erős, nyugati mintára szervezett államot hozott létre. Oroszország a napóleoni háborúk idejében lett vitathatatlanul európai nagyhatalom. Napóleon császár bukásának közvetlen oka oroszországi hadjáratának kudarca. A 19. század folyamán ugyan jelentős ipar épült ki Oroszországban, de a feudális viszonyok sokáig fennmaradtak és azok lebontása után sem volt képes az ország korszerű demokráciává válni. A 20. század elejére Oroszország katonailag is meggyengült, vereséget szenvedett az 1905-ös orosz–japán háborúban és az első világháborúban is.

Szovjetunió

Vlagyimir Iljics Lenin

1917-ben megdöntötték a cárizmust, és a bolsevikok vették át a hatalmat. A bolsevikok hatalomra kerülése után 1918-ban a szovjetek (tanácsok) összoroszországi kongresszusa tanácsköztársasággá kiáltotta ki Oroszországot. Az ezt követő polgárháború idején alakult meg az Ukrán, a Belarusz és a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Köztársaság. 1922-ben Oroszország és e három másik szovjetköztársaság megalakította a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a Szovjetuniót. A későbbi tagköztársaságok az 1930-as években a 19. századtól Oroszországhoz tartozó közép-ázsiai területeken szerveződtek meg, majd az 1940-es években a Szovjetunió nyugati terjeszkedését követően.

A Sztálinról elnevezett sztálinizmus idején a rettegés uralta az országot. Senki sem volt biztonságban, a kommunista párttagok sem. Rendkívül erőltetett ütemű iparosítás folyt, ennek mellékhatásaként éhínség pusztított Ukrajnában. A második világháború alatt a háborús erőfeszítés kivéreztette a lakosságot. 26 millió állampolgára halt meg a Szovjetuniónak a harcok következtében. Az anyagi kár is rettenetes volt. De a háború végén a Szovjetunió volt a világ két szuperhatalma közül az egyik.

A rendkívül soknemzetiségű országot az 1950-es évektől 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 autonóm (1977-ig nemzetiségi) körzet alkotta, amelyeket összesen 120 területre és határterületre, továbbá több mint 3000 járásra osztottak. A különböző szintű autonómiák formálisak voltak, valójában mindent Moszkvából irányítottak. A Szovjetunió majdnem 70 éves fennállása alatt jelentős hatalommá vált. 1985-től a Gorbacsov által megfogalmazott és meghirdetett nyitás (glasznoszty) és átalakítás (peresztrojka) politikájának hatására megkezdődött a Szovjetunió belső felbomlása, megerősödtek a nacionalista függetlenségi törekvések, főként a Baltikumban és a Kaukázus vidékén. A folyamat 1991 augusztusáig tartott, amikor egy sikertelen puccskísérletet követően a tagköztársaságok egymás után kiáltották ki a függetlenségüket és elszakadtak a központi hatalomtól. A Szovjetunió hivatalosan 1991. december 25-én szűnt meg, a jogfolytonosságot Oroszország vette át a nemzetközi szervezetekben.

Oroszország ma

A függetlenségi törekvések Oroszországon belül is tovább erősödtek, ezek közül a legfontosabb a függetlenségét 1991 novemberében kinyilvánító Csecsenfölddel vívott két véres háború. Az első (több mint 100 000 áldozatot követelő) 1994-1996 között folyt, a másik 1999-től napjainkig is tart.

A rendszerváltás nagyon súlyos árat követelt Oroszország lakosságától. Az ipari termelés és az életszínvonal nagyon lehanyatlott. A kilencvenes évek elején rendszertelenül fizették a nyugdíjakat, több éves elmaradás sem volt ritka. A születési arányszám rendkívül alacsonyra szállt, a halálozási az egekbe szökött. Nagyon rövid idő alatt kialakult egy újgazdag réteg, amely a kezére került tőkét biztonságosabb helyre, Oroszországon kívülre menekítette, így a gazdaságot a nagyarányú tőkekivonás is sújtotta. A kedvezőtlen folyamatok Putyin elnökké választása után fordultak meg. Az olajjövedelmek segítségével sikerült konszolidálni a gazdaságot.

2011. május 20-án a parlament megszavazta, hogy eltörlik a téli időszámítást.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

 

A moszkvai Kreml, Oroszország elnökének hivatalos székhelye

 

Szövetségi körzetek

Az Oroszországi Föderáció elnöki szövetségi köztársaság, az 1993-as alkotmány szerint.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Az államfőt a nép közvetlenül választja, 6 éves mandátummal rendelkezik. Az állam elnöke a fegyveres erők főparancsnoka, vétójoga van a parlamentben, hatalma van a törvényhozás területén is. Ő tesz javaslatot a miniszterelnök személyét illetően.

Közigazgatási felosztás

A Föderáció alanyai

Az Oroszországi Föderációnak 84 egyenjogú alanya (szubjektuma) van 2008. január 1-jén:

• 21 köztársaság (республика)
• 9 határterület (край)
• 46 terület (область)
• 2 szövetségi jelentőségű város (город федерального значения)
• 1 autonóm terület (автономная область)
• 4 autonóm körzet (автономный округ)

Önkormányzatok

Oroszország önkormányzati rendszerének kialakulása egy 1991-ben elfogadott törvény alapján kezdődött meg, mivel azonban a Föderáció alanyai nagy önállóságot élveztek e téren, szinte követhetetlenül sokszínű megoldások kerültek bevezetésre. Ráadásul az egyes szubjektumok felfogása jelentősen különbözött az önkormányzatiság kiterjedését, szabadságát illetően is. 2003-ban új törvényt fogadtak el "A helyi önkormányzás általános elveiről az Oroszországi Föderációban" címmel. Ennek alapján az átszervezés végrehajtásához adott három éves átmeneti időszak után 2006. január elsejétől az ország egész területén az új szabályok szerint egységes elveken szervezett önkormányzatok jöttek létre.

Politikai pártok

• Egységes Oroszország (Единая Россия, Jegyinaja Rosszija)
• Orosz Kommunista párt (Коммунистическая партия Российской Федерации, Kommunisztyicseszkaja Partyija Rosszijszkoj Fegyeracii)
• Orosz Liberális-Demokratikus Párt (Либерально-Демократическая Партия России (ЛДПР), Liberalno-Gyemokratyicseszkaja Partyija Rosszii (LDPR))
• Igazságos Oroszország (Справедливая Россия: Родина/Пенсионеры/Жизнь, Szpravedlivaja Rosszija: Rogyina/Penszionyeri/Zsizny)

Védelmi rendszer

Az ország katonai költségvetése : 528 milliárd rubel, azaz 18 milliárd USD, a GDP 2,6-2,7%-a 2005-ben. Az orosz haderőben is jelentős átalakulások mennek végbe. Új fegyverekkel, hiperszonikus sebességű precíziós stratégiai rakétákkal szereli fel az orosz haderőket, modernizálják a fegyverzetet és a haditengerészetet is. Teljes személyi állomány: 3 037 000 fő, ebből 1 037 000 aktív. Tartalék: 1 500 000 fő. Mozgósítható lakosság: 35 247 049 (2005), amiből 20 000 000 fő alkalmas katonai szolgálatra.